Szent István király
Színmű és misztériumjáték versben és prózában
Az 1776. június 2-án, szentháromság vasárnapján az erdélyi Kantán,
Jantso Ferenc rendezésében előadott, ismeretlen szerzőjű,
SZENT ISTVÁN, A MAGYAROK KIRÁLYA
című minorita iskoladráma nyomán
RÉSZLET
LUDOLF:
Konrád őfelsége megparancsolja méltatlan szolgájának…
ASTRIK:
A fennhéjázásod felesleges.
LUDOLF:
Konrád őfelsége követeként nem ismerek más hangot azzal szemben, aki bitorló és talán még hitetlen is.
ASTRIK:
Ha lejjebb adod, még szót érthetünk!
ISTVÁN:
Hitetlennek neveztél? Hát vigyázz,
Saját hitünk csak éppen annyit ér,
Amennyire másét tisztelni tudjuk.
LUDOLF:
Nekem prédikálhatsz a keresztényi szeretetről, István
fejedelem, de a császárod parancsának engedelmeskedni tartozol! A föld, amit birtokolsz, ősi jogon illeti a német nemzet szent római birodalmának uralkodóját!
ASTRIK:
Lajos császár már megpróbálta egyszer.
LUDOLF:
Annak már elmúlt száz esztendeje!
IMRE:
Frank, német és bajor olyan verést
Kapott akkor, száz év kellett nekik,
Hogy el tudják felejteni.
ISTVÁN:
Ludolf,
Holnap reggel meghallod válaszom.
LUDOLF:
Remélem, tetszeni fog majd Konrád őfelségének!
ISTVÁN:
Uradnak azt is mondd meg majd, követ,
Olvasni hogyha egyszer megtanul,
A Szentírást böngészve bizonyára
Talál olyat, mi rá vonatkozik,
Mert okulásra nagy szüksége van.
LUDOLF:
Nahát uram!
ISTVÁN:
Most távozhatsz, követ!
(Ludolf el.)
14. Jelenet
voltak - Ludolf nélkül
ISTVÁN:
Hallottátok. Most mit tegyünk?
IMRE:
Atyám,
Békében élünk, ám, ha háborút
Kényszerítenének ránk: harcolunk.
ASTRIK:
Küldj engem el Konrádhoz, jó uram!
Időt húzok, halasztok háborút,
Elszáll a nyár, feloszlik majd a had.
Esetleg majd színleg behódolunk,
Konrád talán beéri ennyivel.
ISTVÁN:
Holnap reggelre eldöntöm, mi lesz!