Doktor H. az ötvenes évek végén lett országosan ismert személyiség. Nevét adta a sajtóban és a rádióban folyó kampányokhoz, amelyek arra igyekeztek rábeszélni a lakosságot, hogy – evés előtt mossa meg a gyümölcsöt.
Doktor H. ungot-berket bejárt, szerepelt itt, előadott ott, kezdte megismerni őt az ország. Interjúkat adott minden lehetséges lapnak, szakcikkeket írt, felvilágosított, tájékoztatott. Ő lett „a bacilusok ellen vívott harc hadvezére”. Ez annál is megbecsültebb titulus volt, mert annak idején az égvilágon mindenre a harc szókincséből vett frazeológiát alkalmazták.
Doktor H. meglehetősen elégedett volt ezzel a megszólítással, annál is inkább, mert a kampány kezdett a saját egyéni konyhájára nézve is bacilusriasztó lenni; sikeresen legyőzte általa az adósság és pénztelenség kórokozóját.
A havi tízezer Ft-ot meghaladó jövedelem, ami akkortájt, amikor a Kossuth Lajost ábrázoló meggyszínű százforintos volt a legnagyobb címletű hazai bankjegy, némi költekezést is lehetővé tett. Doktor H-né nagyságos asszony az egyik legelső nercbunda tulajdonosa lett Pesten, a vasárnapi ebédek alkalmával pedig bélszín váltotta fel a zsíros kenyeret.
Mivel Doktor H. igen sokat utazott, megfordult valamennyi megyeszékhelyen, illetve a járási központok nagy részében is, kezdte elunni a vonatozást.
Kérését akceptálták és a Budapesti Pártbizottság úgy döntött, segít Doktor H-nak, hiszen Doktor H. fontos elvtárs. Így mondták akkoriban azt, hogy viájpi.
Mivel Doktor H fontos elvtárs volt, és a fontos elvtársak akkoriban már csaknem mindannyian gépkocsin jártak, Doktor H-nak valami mutatós kocsira volt szüksége.
Akkoriban a pártvezetők feneke alól már kikoptak az amerikai Lincoln-ok és Dodge-ok, kezdtek más szelek fújdogálni.
Ezért hát a Budapesti Pártbizottság valahonnan kerített Doktor H. megbecsült ülepe alá egy Csajka márkájú szovjet gépkocsit. Voltaképpen szegről-végről ez az autó mégiscsak az amerikai Lincoln rokona volt, hiszen arról koppintották. Ilyen hatalmas és díszes cirkálók fedélzetéről szokta a Vörös téren rendezett díszszemléket levezényelni Zsukov marsall.
Doktor H. tehát egy Csajka tulajdonosa lett. A kocsi kellő feltűnést keltett minden járási és megyeszékhelyen roppant méreteivel, és kellőképpen demonstrálta az élenjáró szovjet technika fölényét.
A kocsi benzintemető volt, de Doktor H. ezt akkor még nem vette észre. Egyrészt azért nem, mert futotta rá. Másrészt azért nem, mert sokkal olcsóbb volt az üzemanyag, mint manapság. De ha drága is lett volna, Doktor H-nak akkor sem számított volna sokat, hiszen a benzinkutaknál általában a Budapesti Párbizottság, sőt egy idő múlva már az MSZMP Központi Bizottsága által kiállított üzemanyag-utalványt hagyta fizetségül.
Csakhogy – élenjáró szovjet technika ide, élenjáró szovjet technika oda – a Csajka egyre gyakrabban romlott el. Doktor H. ilyenkor Petőfi-portrés tízforintosok, aztán Rákóczi-képes ötvenforintosok, végső elkeseredésében pedig százforintos bankók intenzív lobogtatásával próbált segítséget kérni.
Egy alkalommal valahol a somogyi falvak között támadtak gondjai. A kipufogó leszakadt, és a hatalmas orosz monstrum kínnal vontatta maga után. Szerelő kell, de gyorsan!
Ki tudná ezt megcsinálni?
A nyolcadik járókelő megkönyörült:
- A falu legszélén lakik a Lajos! Ő még a kombájnhoz is ért! Majd ő megjavítja ezt a tragacsot!
A „tragacs” kifejezés rossz allúziókat keltett Doktor H. lelkében, de mit volt mit tenni? Nem akart országúton éjszakázni.
A Csajka nagy kínnal-keservvel elpöfögött Lajos házáig. Itt kellemes meglepetés érte Doktor H-t: az udvarhoz nagy kert tartozott, sok gyümölcsfával, augusztus végén tele zamatos, friss gyümölccsel.
Lajos felesége, Anna nagy rádióhallgató lévén örömmel üdvözölte, és – míg férjura nekiugrott a Csajka kipufogójának - amúgy jó falusias módon megvendégelte Doktor H-t. A roppant adag babgulyás, sült meg hájas sütemény után gigantikus gyümölcsöstálat tett a vendég elé.
Zsuzsi, a három kislány egyike a bácsi mellé ült, és vidáman csacsogott neki. Doktor H. elérkezettnek látta az alkalmat pedagógiai talentuma megcsillogtatására.
- A gyümölcsöt evés előtt mindig meg kell mosni, Zsuzsi! Fogadj szót anyukának!
Akkoriban még a falusi házak zömében nem volt vezetékes víz, így Doktor H. a kútból húzott vízből öntött egy pohárba, és abban mosta meg a gyümölcsöket.
Kinézett magának egy hatalmas, csábító fürt szőlőt, és igyekezett összekötni a kellemest a hasznossal. Egyenként belemosta a vízbe a szőlőszemeket.
- Látod, Zsuzsi, a bácsi megmossa! – aztán hamm..
Újra:
- Látod, Zsuzsi, a bácsi megmossa – hamm.
Így ment ez jó tíz percen keresztül. A bácsi minden egyes szőlőszemet belemosott a pohárba. Amikor az okítást befejezte, felnézett, és meglepődött.
Zsuzsi döbbent, megkövült tekintettel bámult rá.
Az anyja is.
Mi történt?
Doktor H. a tanítást befejezve egy húzásra megitta a pohár vizet.
Hogyan halhat meg hát Zrínyi Miklós váratlanul? Egyetlen megoldás maradt: a baleset. 
