Magyar Mese Ünnepe
Igen hangulatosra sikeredett a tegnapi nap, sok írótárssal ismerkedtem meg a magyar nyelvterület minden részéből. A legfiatalabb tizenkilenc éves volt, a legidősebb bőven túl a nyolcvanon.
A megjelent kötet nagyon szép, gyermekkorom mesekönyveit idézi, rendes papírra nyomva, megfelelő nagyságú betűkkel, szépséges fekete-fehér illusztrációkkal.
A kötet a dévai Corvin Kiadó szerkesztőjének Padurean Gabinak a munkáját dicséri.
Balról jobbra: Padurean Gabriella, Tölgyesi Lívia (író, zsűritag), Galbács Mihály, Gyula város alpolgármestere, a mikrofonnál Mester Györgyi (író, zsűritag) jobbra a pályázat megálmodója és szervezője: Bódai- Soós Judit
A kötetek hatalmas halomban álltak az asztalon, mellőlük beszéltem.
A sok jó között a legjobb, a győztes az erdélyi Ozsdoláról érkező, újságírói diplomával rendelkező környezetvédelem szakos hallgató, Tőrös-Szőke Enikő lett. A fődíjnyertes mese címe:
A három testvérfalu.
A kötetbe a pályázók közül hatvannégy szerző meséi kerülhettek be. Azt gondolom, a könyv kiválóan sikerült, a tartalma kimondottan erős. Színvonala állja a versenyt bármely meseantológiával – a többségüknél sokkal jobb.
Kénytelen vagyok itt is helyesbíteni egy (szokásos) média-birkaságot. A képen látható Exner Veronika, a Keszthelyről szóló mese szerzője nem sarkadi, hanem Sarkad Város Különdíjának nyertese.
Gratulálok Mindenkinek, aki ennek részese volt. Legfőképpen Judittinek – valami példátlan munkát végzett, aminek eredményeképpen a teljes magyar nyelvterület megmozdult.
Juditti érdeme, hogy senki sem távozott üres kézzel.
Gratulálok a zsűri minden tagjának a lelkiismeretes munkához. Kevés pályázatra érkezik ilyen irdatlan mennyiségű pályamű, és még kevesebb az olyan, ahol időbeli csúszás nélkül oldják meg…
Gratulálok a gyulai szervezőknek, leginkább Ildikónak – és Mindenki másnak.
Büszkék lehetünk az eredményre.
Related posts:
2011. szeptember 6., kedd - 8:15 de.
Kedves írók, olvasók, szervezők!
Nagy örömmel töltött el, hogy hírt adtak a Magyar Mese Ünnepe gyulai rendezvényéről.
Gratulálok!
Az viszont meglep, hogy az ünnepről egyetlen média felületen sem látok híradást, nem is hallottam egyéb forrásból róla.
Nem voltak ott újságírók, vagy híradósok?
További sok sikert kívánok!
Üdvözlettel:
Bicsák Józsefné
2011. szeptember 6., kedd - 9:02 du.
Nagyon szépen köszönöm!
Engem is bosszantott a média viselkedése – főleg, hogy aki meg hírt adott, nem mindenben pontosan tette.
2011. szeptember 7., szerda - 5:19 du.
Gyönyörű nap volt, számomra minden tökéletesen zajlott, soha nem fogom elfelejteni! Lassan kezdek magamhoz térni, hogy mindez velem történt.
Szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, mindenki nagyon kedves volt. Egy felnőttes mesés világban éreztem magam, az emberek, a vár, a bábszínház és az a sok mese!
Kívánok még sok ilyen mesés rendezvényt!
Enikő
2011. szeptember 7., szerda - 7:38 du.
Nagyon szépen köszönöm, Enikő! Mi pedig még szeretnénk Téged is sok hasonló rendezvényen látni – és még sok mesét olvasni Tőled!
2011. szeptember 10., szombat - 10:31 du.
Szeretném megköszönni a lehetőséget, a zsűri munkáját, és szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik bármilyen formában hozzájárultak ehhez a pályázathoz. Örülök, hogy valóságban is találkozhattam veletek, nemcsak az interneten. Szuper volt az ünnep, fantasztikus lett a mesekönyv is.
Enikőhöz csatlakozva, úgy éreztem magam, mint a vándor, aki hosszú útja végén hazaérkezett.
Köszönöm.
Mab Tee
2011. szeptember 10., szombat - 10:44 du.
Drága Andrea!
Megtiszteltél, nagyon szépen köszönöm! Továbbítom a szervezőknek és a zsűri tagjainak!
2011. szeptember 11., vasárnap - 7:40 du.
Szeretném én is megköszönni a munkátokat!
Végre olvashat az ember olyan meséket is, amelyek itt játszódnak Magyarországon vagy éppen a történelmi Magyarországon és magyar emberekről szólnak!
2011. szeptember 11., vasárnap - 8:12 du.
Igen, ennek már nagyon itt volt az ideje. Magam annak örülök, hogy bebizonyosodott: sokkal többen igénylik a magyar irodalmi hagyományok tiszteletét és ápolását, mint azt bizonyos sznob körökből, illetve “fentről” harsogni szokták. Azt hiszem, érdemes folytatni.