A szerelem télen
Nem megszokott, de mégsem idegen
A Szerelem
Minden estén
És reggelen
Eme szent helyen.
Magamhoz húzom, alszom Hozzá bújva;
És boldoggá tesz minden reggel
Újra.
—-
Ott kint némán felkiált
A dermesztő hideg;
Hogyan lehet,
Hogy emberek
Melegszenek…
—–
Sosem szokom meg, hogy a Szerelem
Velem lakik,
Itt él velem
Eme szent helyen.
Eljött hozzám, itt van, maga az Élet,
És velem marad már, amíg csak
Élek.
——
Kint nagy pelyhekben hull a hó,
Csikorog az adó;
Jégbe fúlt a büszke tó,
A könnytől áradó;
Téllel bélelve a mező,
Dermed a határ;
Fosztogat a vad, cinikus
Nyakkendős tatár,
Akkor is, ha nyilaitól
Holnap meghalunk,
A számára mindörökre
Rejtély maradunk.
Akinek csak időtöltés,
Játék a Tavasz;
Sosem tudja megérteni
Igazán, mi az;
Lehet pénze:
Mégsem kukorékol a malac;
A Szerelemből
Ki van rekesztve a piac.
—–
Száguld velünk az Idő:
A rozzant, vén batár,
A Szerelem számára
A tél sose halál.
2010. február 9., kedd - 9:10 pm
Úgy nem illik ebbe a versbe az “adó” és a “piac” szó, mint vizihulla a sivatagba…
De különben szép…
2010. február 9., kedd - 9:55 pm
Te talán nem fizetsz ilyenkor adót? Vedd ki a fejed a homokból; ez a valóság.
2010. február 11., csütörtök - 12:56 pm
Értem, ez nem vers, hanem politikai pamflet
Úgy a “szerelem” és a “batár” szót nem tartom idevalónak.
2010. február 11., csütörtök - 1:32 pm
Nem hiszem, hogy ennyire kevés verset olvastál eddig.
2010. február 12., péntek - 3:50 pm
Jól “nem hiszed”
Ezért mertem kinyitni a számat.
2010. február 12., péntek - 7:57 pm
És?