Itt a vén muskétás beszél

Suttog a téli, derengő, sápadt alkonyi szellő;

Tél foga mindent rág, fagy hona lett a világ.

Reszket az éj; didereg dermedten, elkeseredve;

Jégbe rekesztve magát önmaga börtöne lett.

—

Most már pattog a tűz, a vizes fánk végre feladta;

Kályhánk élteti már létünk kis szigetét.

Kint őrjöng a hideg tél, fagyban dermed az udvar;

Kint a való ridege, bent a meleg, meg az élet.

——

Egyszer eljön a zsongó, vágyteli szép tavasz újra;

Enyhül kint a hideg, s jó lesz élni megint.

Lesz még szép kikeletben részed, jó Magyarország;

Jobb kort fogsz látni egyszer, drága hazám!

A bejegyzés kelte: 2010. február 1., hétfő - 11:41 pm, témája: Rigmus. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. Szólj hozzá Te is, vagy hivatkozz a bejegyzésre a saját oldaladról!