Itt a vén muskétás beszél

HARMINCADIK RÉSZ

 

Íródott Nyuzga javaslatára

 

Déli irányban repültek a Shellenberg uradalom kukoricaföldjei felett. Ragyogó idő volt, a bolygó napja felfelé haladt a nefelejcskék égen, és elviselhetetlen fényözönnel árasztotta el a helikoptert. Azon az oldalon be is húzták a függönyöket. Néhány pamacsszerű felhőfoszlány úszott az égen, nagy, idomtalan vatta-arcuk vígan mosolygott alá. Akár Édenkert is lehetne innen nézve, gondolta Karen. De nem Éden. Közel sem.  Egyáltalán nem Édenkert. Hanem Masterland. Alias Monsterland.

 

A három karcsú Dragonfly – vagy közülük valamelyik – a helikopter ablakaiból általában látszott, viszont a Diamant eltűnt a magasban.

 

Félórányi repülés után megváltozott alattuk a táj. Elvadult, műveletlen terület felett repültek, gyommal borított puszta, majd bozót tűnt fel néhány facsoporttal. Távolabb csermely vékonyka szalagja tekergett csenevész bokrok között. Karen megértette, hogy a két birtok közötti senkiföldje fölé érkeztek.  

 

Vajon miféle ember lehet az a Nehemiah Smith? A nő észrevette, hogy az expedíció szinte minden tagjának elborul a tekintete, ha a szomszéd birtokos nevét hallja. A tapinthatóan növekvő feszültségből arra is rájött, hogy közelednek a Smith birtokhoz.

 

Valami szöget ütött Karen fejébe. Ed Philipshez fordult, és megkérdezte:

 

-         Nehemiah Smith? Így hívják a szomszéd birtok tulajdonosát?

-         Igen.

-         Előtte Jake Smith-t említetted. Ő kicsoda?

 

Ed Philips az első pillanatban értetlenül nézett.  

 

-         Mi van?

-         Jake Smith. Ki ő?

-         Ja, Jake Smith? Nehemiah Smith állítólagos féltestvére. Nyolc-tíz éve került a Masterland-re. Különös történet.

-         Miért?

-         Mert Nehemiah Smith addig egy híján harminc önéletrajzot nyújtott be a kormányzó hivatalába. Minden lehetséges pénzügyi támogatást megpályázott, mert annak idején komoly pénzzavarban volt. Minden pályázathoz igen részletes életrajzot kellett benyújtani, és ehhez hozzátartozott az úgynevezett családbevallás is.

-         Családbevallás?

-         Persze, ilyesmi nincs a Földön! Mivel az univerzum minden zugába szétszóródott emberiségről lehetetlen pontos nyilvántartást vezetni, a közigazgatási szakértők és a jogászok mindenütt kifundáltak valamiféle megoldást a váratlan és tisztázhatatlan helyzetek elkerülésére. Itt, a Masterland-on bevezették a családbevallást. Bármikor felbukkanhat az űr távoli vidékeiről egy addig ismeretlen családtag, ami jogi zűrzavart idézhet elő. Szabad állampolgár közeli hozzátartozója nem lehet rabszolga, ha mégis azzá tették, azonnal szabaddá kell nyilvánítani, amint a kiléte tisztázódik. Természetesen az ilyen személy akár örökölhet is, ami szintén félelmetes szituációkhoz vezethet. Ezért minden állampolgárnak szinte minden hivatalos ügyintézés során újra és újra családbevallást kell készítenie a nem masterlandi illetőségű közeli rokonairól. Fel kell őket sorolnia lehetőleg fényképpel és DNS-mintával. Ha ilyesmivel nem rendelkezik, alapos személyleírást ad, és lezárt borítékban mellékel öt olyan kérdést, természetesen a válaszokkal együtt, amelyet a bevándorlási hatóság feltehet az illető hozzátartozónak, ha az véletlenül Masterland-re keveredik.

-         És mi a probléma Jake Smith-szel?

-         Az, hogy az ő neve Nehemiah Smith egyetlen családbevallásában sem szerepelt soha. Amikor a Masterland-re érkezett, csaknem eladták rabszolgának. Aztán megjelent Nehemiah, és minden követ megmozgatott a féltestvére érdekében. Abban az időszakban állítólag egyáltalán nem ivott, pedig amúgy szinte sohasem józan. A végén hittek neki, de előbb sok kínos kérdésre kellett válaszolnia.

-         Például arra, miért nem tett eddig említést Jake nevű féltestvéréről.

-         Úgy van. Azt felelte, hogy Jake az édesapja másik házasságából származik, és ő egyszerűen megfeledkezett róla.

-         Elég furcsa.

-         Én inkább gyanúsnak nevezném. Amúgy mindenki örül Jake jelenlétének, mert ő legalább tud kommunikálni. Az alkoholista Nehemiah, a hisztériás és házsártos felesége, meg a sunyi, gyűlölködő sógora nem.

 

Helmut Schellenberg a pilótaülés mögötti térben amolyan vezetői kupaktanácsot tartott, oda invitálta Philipset is. Karen a „gazdájával” tartott.

 

Helmut, Erik, Bundy Cassidy és egy sötét szemöldökű, erőteljes és mosolygós harminc év körüli férfi várt rájuk ebben a rögtönzött parancsnoki bázisban. Mark Purcell néven mutatkozott be.

A pilótafülke hatalmas üvegablakából látható körpanoráma elkápráztatta Karent. Most csaknem párhuzamosan repültek a folyóval, a méltóságteljes kék szalag balról minduntalan beúszott a látómezőbe.

 

-         Smithék valószínűleg a halálösvényre küldenek bennünket. – fejtegette Erik.

 

Ed Philips felkapta a fejét.

 

-         Halálösvény?

-         Aki azon a csapáson menekült, vagy bármiért oda került, még sohasem maradt életben. Lefogadom, azon küldenek majd bennünket, maguk pedig a veszélytelenebb vidékeket fogják átkutatni.

 

Karennek hirtelen eszébe jutott, hogy farkaskutyákat is látott a Schellenberg birtokon.

 

-         Kutyákat miért nem viszünk?

-         Mert a valódi veszély jelentkezésekor hirtelen idegesek lesznek, szűkölni kezdenek, menekülni akarnak, és csak a baj van velük. Kutya nincs velünk, de hoztunk nyolc Huskyt.

-         Huskyt?

-         Lőfegyverrel ellátott felderítő robot. Négy-négy fogja fedezni a menetet mindkét oldalról.

 

Ebben a pillanatban a műszerfalon kigyúlt egy színes lámpa, és megszólalt egy pittyegő hang.

 

-         A Diamant, uram! – szólt hátra a pilóta.

 

Helmut már nyúlt a fülhallgató után, de meggondolta magát.

 

-         Hangosítsd ki!

-         Igen, uram!

-         Strucccsibe, itt Égifürkész!

-         Itt Strucccsibe! Hallgatlak, Égifürkész! Mondjad, Roger!

-         Ék előtt háromezer-ötszáz méterre, dél-délkeletre szokatlan objektum az erdőben, uram!

-         Köszönöm, Égifürkész!

-         Strucccsibe, itt Égifürkész! Felderítsem, uram?

 

Erik halkan köhintett, Helmut Schellenberg várakozásteljesen nézett rá.

 

-         Ha a Diamant lejjebb repül, a vacakabb lokátorokkal is bemérhetik, uram.

 

Helmut kurtán bólintott.

 

-         Égifürkész, itt Sctrucccsibe! Eddigi parancsok továbbra is érvényben! Ismétlem: eddigi parancsok továbbra is érvényben!

-         Strucccsibe, itt Égifürkész! Nyugtázom, uram: eddigi parancsok továbbra is érvényben.

 

Helmut intett a pilótának, az kikapcsolt egy gombot, az ifjabb Shellenberg pedig felvette a műszerfalról az egyik mikrofont.

 

-         Szitakötő kettes! Itt Strucccsibe!

-         Strucccsibe, itt Szitakötő kettes!

-         Légi felderítést kérek dél-délkelet háromezer-ötszáz méterre! Erdőben szokatlan objektum!

-         Megértettem, uram! Légi felderítés!

 

Karen látta, amint az egyik fürge kis Dragonfly kivág az alakzatból és vidáman pörgő propellerével a folyó felé veszi az útját.

 

Alig telt el egy per, a hangszóróból megszólalt a pilóta hangja:

 

-         Strucccsibe, itt Szitakötő kettes! Furcsa fényes objektum a fák között! Egyelőre azonosíthatatlan! Lemegyek százötven méterre, uram!

-         Rendben!

 

Helmut gépiesen megvakarta a tarkóját, aztán hirtelen elsápadt. Vadul beleüvöltött a mikrofonba:

 

-         Ne, Szitakötő kettes, ne menj le! Gyere onnan azonnal!

 

Éles csattanás hallatszott a mikrofonból, aztán csak recsegés…

 

-         Szitakötő kettes, itt Strucccsibe! Szitakötő kettes, válaszolj!

 

Nem volt felelet…

 

-         Add a Diamantot!

-         Igen, uram! – felelte komor arccal a pilóta.

-         Égifürkész, itt Strucccsibe! Mi történt Szitakötő kettessel? Mi történt Szitakötő kettessel?

-         Strucccsibe, itt Égifürkész! Szitakötő kettes lezuhant, uram! Ismétlem: Szitakötő kettes lezuhant!

 

Döbbenten meredtek egymásra.

 

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.

Related posts:

1. Szőke nő zűrben az űrben -XXIX.
2. Szőke nő zűrben az űrben – XXVI.
3. Szőke nő zűrben az űrben -I.
4. Szőke nő zűrben az űrben -XXI.
5. Szőke nő zűrben az űrben – XXVIII.

A bejegyzés kelte: 2009. november 6., péntek - 12:07 de., témája: Blogregény. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. Szólj hozzá Te is, vagy hivatkozz a bejegyzésre a saját oldaladról!