Itt a vén muskétás beszél

Az est köszvényes lett, és nyöszörög,

A lomb se zsong, csak fáradtan zörög,

Mint piacon törődött vén kufár,

Ha hazatérve vacsorára vár.

Október

Színre lépett,

Már sejtjük, hogy

Utánunk is lesz élet.

————

A jegenye komor, de még sudár,

Holnapra drágább lesz a napsugár,

A szellő fanyarul filozofál,

Hogy milyen is volt ama régi nyár.

Október

Dérrel él,

Érezzük, hogy

Majd kemény lesz a tél.

——–

Időben emigrált a gólyapár,

Elhagyott fészkük megszállóra vár.

A gőgös Tél, ha néha ránk üzen,

Itt van a kályha, s itt a szerelem.

Október,

Száraz ág;

Tavasszal

Újjáépül a világ.

A bejegyzés kelte: 2009. október 9., péntek - 9:31 pm, témája: Rigmus. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. Szólj hozzá Te is, vagy hivatkozz a bejegyzésre a saját oldaladról!