Itt a vén muskétás beszél

HUSZONKETTEDIK RÉSZ

Karen hitetlenkedve meredt a férfira.

-         Nem létezhetnének?

-         A zoológusok és az ökológusok szerint nem. a rendelkezésre álló táplálékforrások elemzése azt mutatja, hogy ezek a csúcsragadozók a táplálékláncban egyszerűen nem juthatnának elegendő élelemhez. Főleg nem maradhatnának fenn olyan létszámban, amennyien a jelek szerint vannak. Igazság szerint ki kellett volna pusztulniuk már évezredekkel ezelőtt. De se ki nem pusztulnak, sem pedig a bolygó ökológiai rendszere nem omlik össze miattuk.

Karen vállat vont.

-         Talán nem pontosak az információk.

Burt bólintott.

-         Gondoltunk erre is. De a folyamatosan halmozódó adatok a tudósok álláspontját támasztották alá. Több virtuális és titkos kísérletet is végeztek a dolog tisztázására. Meglehetősen nagy költséggel. Mind ugyanazzal az eredménnyel zárult: ezek a szörnyek nem illenek a Masterland állatvilágába. Masterland igazából nem lehetne Monsterland.

Karen egy pillanatra elgondolkodott. Titkos, virtuális kísérlet? Szerette volna megkérdezni, hogy „hol” és „kik”. Merje megkérdezni? Ne merje?

-         Most nem érdekes, kik és hol végezték ezeket a kísérleteket, Karen. – felelte Burt, mintha olvasott volna a nő gondolataiban. – A kísérletek eredménye a lényeges.

Karen végre elszánta magát.

-         Kik végezték azokat a kísérleteket? Kik és hol? – amikor már
kimondta, kissé megijedt, és elhallgatott. A két férfi eddig teljesen
korrektnek tűnt, vajon elfogadják, hogy egy “rabszolga” ilyen hangot
üt meg?

-         Karen, – kezdte volna Burt, de a másik férfi leintette.

-         Igaza van. – nézett Burtre. – Néhány dolgot el kell mondanunk neki.

Miután Burt némán bólintott, Ed Philips akkurátusan megtömte pipáját, helyet mutatott a nőnek. Karen felállt a sámliról, ahol eddig helyet foglalt, és elhelyezkedett a két férfi mellett. Philips jólesően nagyokat szívott a pipából, miközben beszélt:

-         Én is a Földről származom, Karen, de már nem nagyon emlékszem rá. Egészen kicsi gyermek voltam, amikor eljöttünk onnan, és többé nem jártam az emberiség anyabolygóján. Rémlik valami kikötő, valami egészen különleges építésű Operaház. Meg egy híd. Ez együtt sajátos összképet ad. Mögötte meg egy akkora hatalmas város, amilyen csak a Földön létezik. Egyéb semmi.

-         A Földön minden egyszerű, Karen. Államok vannak saját állandó állami területtel, állandó lakossággal, területhez kötődő hatóságokkal és intézményekkel. Az újonnan benépesített területek egészen másképpen működnek.

-         A Földön pontosan tudni lehet, hogy egy állam mekkora, és hol helyezkedik el. A világűrben nem. sokszor azt sem, hogy létezik. A földi államok, ha védekezniük kellett, fegyverkeztek, hadseregeket állítottak fel, militarizálták a lakosságukat. Nem tehették meg, hogy elköltözzenek néhány millió fényévvel távolabbra. A világűrben, ha egy állam veszélyben érzi magát, gyakran egyszerűen odébbáll. Mert itt van hová.

-         Jelenleg is lakható bolygók után nyomozó felderítőhajók ezrei kutatják a kozmoszt. A kutatás eredményeit azonban gyakran meghamisítják, hogy üzletelhessenek az információkkal. Néhány cég attól vált roppant gazdaggá, hogy egész felderítő flottákat üzemeltet. Az univerzum benépesítése korántsem ért véget; sőt éppen most kap minden eddiginél nagyobb lendületet.

-         A Föld-típusú bolygók száma a világmindenségben mérhetetlenül nagy. A lakhatóvá tehetők száma még nagyobb, de azokkal csak akkor törődnek az emberek, ha valamiért egy-egy ilyen planétára vannak utalva. A Nagy Kirajzás idején több tucat ilyen glóbuszt népesítettek b, manapság ez már ritka esemény, alig-alig hallani ilyesmiről. Minek fáradozzanak a terraformálással, amikor ezrével találhatnak eleve terraformált bolygókat?

-         Amikor – majdnem kétszáz évvel ezelőtt – a Föld egyik szomszédjára, a teljes mértékben voltaképpen sohasem terraformált Marsra költöztetett lakosság milliói kezdtek a földi kormányzat szemével nézve illegálisan a világmindenség távoli rendszereibe szivárogni, a Föld urai kétségbeesett igyekezettel próbálták fenntartani ellenőrzésüket. Az űrflotta kibővítésével felkutatták, és uralmuk alá vonták az új gyarmatok jelentős részét. Sohasem az összeset, Karen, bár a Földön időnként így tájékoztatták a lakosságot. Megszigorították a kivándorlást, új eszközök ezreinek telepítésével ellenőrzésük alá vonták a Naprendszer minden részét. A gyarmatok egy részén flottabázisokat létesítettek, megnehezítették az űreszközök kereskedelmét; igyekeztek kontroll alá vonni az űrutazás minden elemét az üzemanyag-előállítástól kezdve a hajózó személyzet kiképzéséig és nyilvántartásáig. Természetesen nem diszponáltak azon korai gyarmatok felett, amelyek létezéséről nem volt tudomásuk, és amelyek alapításuk óta esetleg újabb illegális gyarmatok tucatjait hozták létre. Ugyancsak nem voltak képesek ellenőrizni azon cégek jelenős részét sem, amelyek jövedelmük zömét éppen az illegális telepesek szállításából és ellátásából szerezték. Az ilyenek tudatosan és átgondoltan akadályozták meg a földi ellenőrzés kiterjesztését, miközben ádáz konkurenciaharcot folytattak egymás ellen. Hogy az ilyen cégek között a világűr egyes térségeiben hány magánháború zajlott az utóbbi évtizedekben, arról senkinek sejtelme sincs.

-         A Föld roppant anyagi eszközök mozgósításával uralma alá vont kétezernél több gyarmatot, és igyekezett a további lakható bolygók utáni kutatást is centralizálni. Ez számos érdeket sértett. Sokan azt gondolták, hogy a folyamat kifullad. Amikor azonban komolyan felmerült annak lehetősége, hogy a Föld a maga elsöprő innovációs fölényével valóban képes lehet egyre szaporodó bázisairól kiindulva felderíteni és ellenőrzése alá vonni a gyarmatok százezreit, bizonyos körök kirobbantották a Nagy Lázadást.

-         Bizonyos körök. – ismételte Karen.

Burt vállat vont.

-         Bizonyos körök, – mondta ő is, aztán még hozzátette. – ez lehet rájuk a legpontosabb kifejezés, Karen. Lehetetlen átlátni ma már a hatalomgyakorlás valódi hierarchiáját. Az egykor felállított szociológiai modellek ehhez nem elégségesek.

Ed Philips kényelmesen pipázgatva folytatta:

-         A Föld mozgósította anyagi és szellemi erőit, szövetségesi státuszban lévő, valójában alárendelt bolygóival együtt hatalmas szövetségi haderőt hozott létre, és kíméletlenül eltiporta a felkelést. Talán ez is bele volt kalkulálva bizonyos körök számításába. Az azonban nem, hogy a szövetségi flotta főparancsnoka, „Dúvad” Williams admirális könnyű győzelmétől vérszemet kapva folytatni akarta az illegális gyarmatok felkutatását és leigázását, ráadásul mellette álltak a világűr totális ellenőrzésétől a földi életviszonyok megjavulását radikálisok hatalmas tömegei. Amikor felmerül, hogy az admirális az anyabolygó teljhatalmú diktátora lehet, nehéz pillanatokat élhettek át a hatalom valódi haszonélvezői. A népszerűsége teljében levő „Dúvad” Williams admirális öngyilkossága legalábbis gyanús.

Karen csendesen ingatta a fejét.

-         Én úgy tudom, – vette át a szót. – hogy „Dúvad” Williams a szövetségi haderő felszámolása miatti kétségbeesésében lett öngyilkos.

Mindkét férfi megrázta a fejét.

-         Megfordították az időrendet. – felelte Burt. – Önnek már így tanították. Az azóta eltelt évtizedekben a tömegkommunikáció és az oktatás ezt sulykolta az emberekbe.

-         Honnan tud ennyi mindent a Földről Burt?

A férfi elengedte a füle mellett a kérdést. Folytatta:

- Valójában egészen másképpen történt, Karen. „Dúvad” Williams ünnepelt, győztes hadvezér volt, hatalma tetőpontján. Óriási földi tömegek rajongtak érte. Ahová csak ment, az útja diadalmenet volt. A fegyverben álló, félelmetes szövetségi haderő egy emberként állt mellette. Éppen nősülni készült, választottját Marjorie-nak hívták valami Kansas nevű földi helyen élt. Az admirális leszállt a Földre, hogy magával vigye menyasszonyát a vezérhajóra. Ott tervezték az esküvőt. „Dúvad Williams felszállt egy katonai helikopterre, és elindult Kansasba. A gép fedélzetéről azonban valami hihetetlenül ostoba búcsúlevelet küldött a legnagyobb földi tévéállomásoknak, aztán agyonlőtte magát. Nevetséges.

- Meggyilkolták?

- Ez aligha lehet kétséges. Az „öngyilkossága” után pedig a váratlan halála okozta sokkot kihasználva pánikszerűen feloszlatták a szövetségi haderőt. A Föld azóta sem mert semmi hasonlót szervezni, pedig talán már szüksége lenne rá.

Karen zavartan hallgatott. Nemrég jött a Földről. Talán a világban minden egészen másképpen van, mint ahogy azt ő eddig gondolta?

-         Hogy a tárgyra térjek, – vette vissza a szót Ed Philips. – jelenleg a lakott világmindenség tökéletesen áttekinthetetlen halmaz. A gyarmatokról senkinek semmiféle valódi nyilvántartása nincs. Azt sem tudja senki, hogy az univerzumban az emberiségnek voltaképpen hány állama, illetve hány ahhoz hasonló képződménye létezik. Sok esetben elmosódtak a határok cég és állam között.

-         A mai világban gomba módra szaporodnak a kolóniák. Egy új gyarmatnak tömérdek munkaerőre van szüksége, és évtizedeken keresztül folyamatos élelmiszer-utánpótlást igényel. Ezért a mai világban a legzsírosabb üzlet az embercsempészet, illetve az élelemtermelés és –szállítás.

Nagyot sóhajtott, jó nagyot szívott a pipából, egy korty vizet is ivott, csak utána folytatta:

-         Most érkeztünk el a Masterland problémájához, illetve a mi feladatunkhoz, Karen. Én elvben az itteni kormányzó mezőgazdasági instruktora vagyok. Feladatom a krumpli-és kukoricatermelés felügyelete, a módszerek ellenőrzése, tanácsadás, illetve a várható terméshozamok prognosztizálása. Mint mondottam: a telepesek egy része már jól ismer, a többi meg hallott rólam. Kedvelni nagyon kevesen kedvelnek, és senki sem fél tőlem. Nem tartanak jelentős személyiségnek.

Köhintett egyet, és tovább beszélt:

-         Igazából azonban a Pandolfo and Wallis Corporation igazgatótanácsának dolgozom. A Masterland ennek a cégnek a tulajdona, a Cassius Unió nevű állítólagos államot, amelyhez – úgymond – tartozik, és amely a kormányzót állítólag ide kinevezte, az igazgatótanács marketingcsoportja találta ki. A Pandolfo and Wallis Corporation a Földön is bejegyzett, jól prosperáló termelő középvállalat, de ott az első tízezer közé sem tartozik. Irodát tart fenn egy New York nevű földi városban, a tulajdonosi csoport néhány tagja ott él luxusban, elvben ők irányítják a vállalatot. A földi üzleti életben csaknem teljes szabadsággal rendelkeznek. Tekintélyes és elismert emberek, de senki sem tart tőlük. A cég híres a megbízhatóságáról, ottani vezetőit a Földön remek koponyáknak tartják, hiszen bármibe fognak, profitot érnek el. Nem tudhatják, hogy a vállalat láthatatlan része hány alkalommal segíti ki, óvja meg őket a csődtől. Kezdetben fontos volt a földi pénzmosás, ma már egyre kevésbé az, viszont fontos, hogy a vállalat legális földi cég maradjon, és első kézből szerezzen információkat az ottani eseményekről. A new yorki iroda valaha milliószámra szervezte a bunkónak nevezett földi lakosság illegális kiköltözését, de ma már ez sem lényeges, mert másutt sokkal nagyobb tömegű ember van, akiket kevesebb veszéllyel lehet oda költöztetni, ahol munkaerőre van szükség.

-         Mert a Pandolfo and Wallis a valóságban hatalmas birodalom, amely forgalmának egy százalékát sem bonyolítja a Földön.

-         Száznál több olyan bolygóval rendelkezik, amilyen a Masterland. Ezek különféle feladatokat töltenek be. A Masterland a legtipikusabbak egyike: egy mezőgazdasági csapda.

-         Mezőgazdasági csapda?

-         Igen, Karen. A mezőgazdasághoz kötődő ember a legjobb munkaerő a világon. Hiszékeny, ostoba és végtelenül dolgos. Ha jó minőségű földet kap, és abból annyit, amennyit csak akar, már úgy érzi, az ígéret földjére került. Ennél nagyobb céljai nincsenek, és sohasem lesznek. A telepes családok az ilyen planétákon több ezer hold termőföldet, erdőt kaphatnak teljesen ingyen. Soha senki sem akarja őket innen kitúrni. Úsznak a boldogságban és – élelmiszert termelnek. Mi a krumplira és a kukoricára beszéljük rá őket, és jó áron – számukra jó áron – fel is vásároljuk tőlük a termést. A gabonával egyre kevesebb helyen kínlódunk, mert nem gazdaságos. Hatalmas területet igényel, és nagyon macerás. A krumpli kevésbé az – legalábbis a mi számunkra. Kevesebb terület, nagyobb hozam, több élelem, nagyságrendekkel komolyabb profit. A kukorica pedig a világegyetem leguniverzálisabb takarmánya; a legtöbb haszonállat számára fogyasztható, vagy fogyasztásra alkalmassá tehető.

Újabb köhintés.

-         De mindig van konkurencia, aki még több földet, még kedvezőbb árakat, még kellemesebb éghajlatot ígér. Mi megakadályozzuk, hogy zaklassa a telepeseinket. A telepesek pedig – nem távozhatnak Masterlandról. Ezt persze semmiféle előírás nem mondja ki, el lehet hagyni a bolygót, de az annyi formasággal és megkötéssel jár, hogy a gyakorlatban majdnem kivihetetlen. Harminc éve nem is fordult elő olyan eset, hogy valaki innen távozott volna. Nagyon vigyázunk rá, hogy illegálisan se tehessék; ezért nincs itt egynél több felszállóhely, és egyetlen űrkikötő sem. A Pandolfo and Wallis szemet huny afelett, hogy az itteniek minden szövetségi törvény megcsúfolásával bevezették itt a rabszolgaságot; ezt a bolygólakók belügyének tekinti.

Nagyot kortyolt a vízből, és mély levegőt vett.

-         A Pandolfo and Wallis a tulajdonában lévő összes planétát alaposan megvizsgálja, mielőtt telepeseket költöztet rá. Mindenféle szempontból. Így volt ez itt is. Annak a bizonyos különlegesen veszélyes és vérengző faunának, amely itt tömérdek halálesetet okoz, akkor még nyoma sem volt. Ezek az állatok az utóbbi tizenöt évben jelentek meg. Ami még jellemzőbb: a jelek szerint ezek az állatok kifejezetten az ültetvények és farmok határain összpontosulnak, körülveszik őket, és akadályozzák a művelés alá vett területek terjeszkedését.

Karen felfigyelt.

-         Amikor a kérdés először merült fel ilyen formában, a kormányzó felügyeletével több titkos expedíció indult a legnagyobb kontinens belső, lakatlan területeire. Ott ezeknek az állatoknak nyomuk sincs. kizárólag a farmok környékén fordulnak elő.

Elhallgatott. Burt vette át a szót.

-         Valami történik ezen a bolygón, Karen. Valami, ami a Pandolfo and Wallis Corporation igazgatótanácsának nagyon nem tetszik.

-         Mi lehet az? – kérdezte a nő.

-         Nem tudjuk, Karen. – nézett rá Ed. – De ki kell nyomoznunk. Nekem és magának.  

 

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.

Related posts:

1. Szőke nő zűrben az űrben -XX.
2. Szőke nő zűrben az űrben -XXI.
3. Szőke nő zűrben az űrben -XIX.
4. Szőke nő zűrben az űrben -XIV.
5. Szőke nő zűrben az űrben -XIII.

A bejegyzés kelte: 2009. szeptember 8., kedd - 10:42 du., témája: Blogregény. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. Szólj hozzá Te is, vagy hivatkozz a bejegyzésre a saját oldaladról!