Itt a vén muskétás beszél

On találkozik Ánával…

Er találkozik Sie-vel…

Stb…….

Már futottak néhány kört.

Úgy döntenek, hogy a kapcsolatukat de jure állandósítják…

Eddig a dolog hagyományos, majdhogynem banális. Megesett ez már másokkal is, talán egyszer Veled is, velem már megtörtént. Egyénileg lehet misztikus és fantasztikus, a harmadiknak többnyire érdektelen mindaz, ami személyes, és érdekes miundaz, ami általános. De te fabula narratur.

Sokféleképpen felfogható. Er és Sie (vagy Ő és Őné) jogilag értelmezett szerződést kötnek arról, hogy az elkövetkezendő ötven év (jó, Las Vegasban öt hónap) során sűrűn egymásba feledkeznek majd.

A patriarchális szférában a dolog még mindig arról szól, hogy a többé-kevésbé alárendelt feleség születendő gyermekei számára biztosítják a törvényes öröklés lehetőségét.

Mikor lesz a dologból SF? Vagy mikor válik az ügy SF-érdekeltségűvé?

Ha a boldogító igen kimondása előtt hatósági vizsgálatra van szükség annak megállapítására, hogy a Merkuron felnőtt Er kalciumszegényebb csontrendszere, illetve a Jupiter valamelyik holdjáról származó Sie sajátos fiziológiai tulajdonságokkal bíró izomzata, mint öröklött adottságok mellett milyen géntechnológiai eljárásokra kell az ifjú párnak az egészséges utódok érdekében felkészülnie – már benne gázolunk az SF mélyvízében. ha emellett még az XL Galaktikus Szövetség Házasságügyi Egészségi Szakszolgálatának írásbeli javaslatáról is szó van, amely lakhelyet javasol az ifjú párnak, esetleg – az utódok optimális fogantatására gondolván a nászút és a mézeshetek legoptimálisabb helyét is meghatározza – akkor már a jövendő egyik SF-alműfajánál tartunk.

Ha a párnak alanyi jogon jár hat hét a tejjel-mézzel folyó,  hihetetlenségig tapintatos személyzet irányítása alatt működő “Az élet egyik értelme a szex” című nászutas-luxusparadicsomban; akkor SF-utópiában vagyunk – ha azonban a gyerekvállaláshoz nyolcféle vizsga szükségeltetik, meg hatósági jogosítvány a szülő-és nevelőképességről, illetve érettségről, és minden gyerek fogantatása előtt külön alá kell merülni a jövendő bürokrácia bugyraiba a mindenféle engedélyek beszerzése érdekében; akkor SF-disztópiában…

De hol kezdődik?

Ha Pável Bagatyrsky torokhangon mormolja, Jessica Chen meg reszelős kínai akcentussal fűrészeli a “Yes”-t, az már nem SF, az napjaink effektív (de minimum látens) valósága. Hol kezdődik hát az SF?

Talán ott, hogy Er elegánsan pikkelyes, Sie meg esernyője alá rejti a csáprágóit? Nem. Ez se SF; ez ma is töketlen baromság, a jövőben is az marad.

Talán attól lesz SF, hogy Er és Sie ettől kezdve önkéntes kötelezettséget vállalnak, hogy elektronikusan irányított szabad pszichcomputeroszomatikus szexuális fantáziaviláguk 85 (urambocsá’ 100) %-át a másik testére korlátozzák, evégett hivatalosan testparamétereket cserélnek, hogy ezáltal akár húszezer fényév távolságból is egészséges házaséletet élhessenek? Talán. De én Er helyében ragaszkodnék hozzá, hogy effektíve testileg is leszedhessem Sie-ről ama utolsó fehérneműt, és minden gépi segédlet nélkül is a magamévá tehessem amikor csak akarom. Én persze köztudottan konzervatív vagyok, talán korszerűtlen is…

Talán Er és Sie puszta jelképek lesznek, a jövendő poszthumán szexualitás  nélküli szaporodásának ma elképzelhetetlen, sajátos tényezői? Sokak szerint ez is lehetséges, bár számomra ez sem SF. Hanem rémálom.

Esetleg a jövendő digitalizált, akár kozmikus porfelhőkben létező emberi agyainak szuperorgazmusokkal járó szellemi kooperációját hívják majd házasságnak? Talán. Akasszanak fel, ha irigylem őket…

Hol van az SF-ben érzelmi fejlődés? Vagy olyan nem is lesz? Az emberi tökéletesedés nem emberi mivoltunk kiteljesedése felé halad? Miért redukálnánk magunkat puszta tudásra, agyra? Mitől vagyunk emberek?

Érzelmi megalapozottság nélkül mit sem ér a tudás. A szupertudás sem.

Az a gyanúm, Platón tudta jobban. Valószínűleg az ő elgondolását kéne SF-re konvertálni.

Egyszer lesz, hol nem lesz…

On találkozik Ánával…

Er találkozik Sie-vel… 

No related posts.

A bejegyzés kelte: 2008. október 11., szombat - 6:27 du., témája: Eszement lament. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. Szólj hozzá Te is, vagy hivatkozz a bejegyzésre a saját oldaladról!