NEGYVENNEGYEDIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
Elindultak tehát az ösvényen újra, és megint kelet felé. Az erdő körülöttük teljesen ugyanolyan volt, mint eddig, de a hőmérséklet melegebb voltak, az illatok fűszeresebbek és idegenebbek, a napfény szikrázóbb, az árnyékok élesebbek. A lombkoronák közül időnként elő-elővillanó ég valami olyan őrülten kék volt, amilyennek még soha sehol nem látták.
- Ez a hely szép és barátságos, de nem nekünk. – motyogta Bundy Cassidy.
A többiek közül néhányan helyeslően bólogattak rá.
A Huskykat Erich előreküldte, és a menet egyre lendületesebben haladt az ösvényen. Az idegi fáradtsághoz egyelőre nem társult fizikai kimerültség, az emberek szerettek volna minél gyorsabban végére járni a helyzetnek – esetleg hazakerülni.
A következő órában nyolc-tíz kilométert is megtehettek, a nap egyre erőteljesebben tűzött át a lombok sátorán. Dél körül Helmut megállította a menetet, az emberek letáboroztak és ebédeltek.
- Mennyi élelmünk maradt még, Erich?
- Két-három napra elegendő, uram. Kevesebben vagyunk, de az összes élelem nálunk. Egy részét a helikopternél akartam hagyatni, de megfeledkeztem rla, és magunkal hoztuk.
Helmut Schellenberg nagyot sóhajtott. Jobban állnak, mint remélte.
Ed és Karen egy fa tövében ülve csendesen diskuráltak. Philipset idegesítette a haladás tempója. Az ebéd végeztével oda is lépett a fiatal Schellenberghez:
- Lassabban kellene haladnunk, és nagyobb elővigyázattal. Egy Husky menjen jó négy-ötszáz méterrel előre, és állítsd passzív keresési üzemmódra.
Helmut türelmetlenül rántott egyet a vállán.
- Elegem van a különös dolgokból, Ed. Szeretnék a végére járni ennek a disznóságnak, de minél hamarabb!
- Így nem fogsz, Helmut! Csak veszélybe sodorsz bennünket!
- Miféle veszélybe?
- Ne feledkezz meg róla, valaki levágta annak a nyomorultnak a végtagjait. Attól tartok, az ösvény sokkal forgalmasabb annál, mint amilyennek eddig tűnt.
Helmut Schellenberg összerázkódott.
- Rendben van! Erich!
- Uram?
- Lassítanunk kell a meneten!
- Már éppen javasolni akartam, uram!
Karen valahogyan készített néhány csésze erős kávét, és megkínálta vele Ed Philipset. A férfi hálásan kortyolgatta.
- Köszönöm! – kedvtelve nézegette a nőt. – Tudod, Karen, nagyon jó, hogy itt vagy. Hogy velem vagy. Köszönöm a kávét, és minden mást is. Legszívesebben megcsókolnálak! – és szégyenlősen arrébb lépett.
Karen döbbenten bámult rá. Hát ezt meg hogy’ kell értelmezni?
Az egyik Husky passzív keresési üzemmódraállítva előregurult ötszáz méterre, a másik valamivel a menet előtt haladt.
Egyhangúan sorjáztak előttük a fák, ugyanaz a halott erdő, az állatok és madarak nélküli fasivatag, mint eddig. Karen számára egyre sivárabbnak tűnt.
Először kora délután állt meg a menet.
- Jelzés a Huskytól, uram! – jelentkezett az elöl haladó felderítő. – Radarkapcsolat!
Helmut és Erich egyszerre torpantak meg.
- Miféle radarkapcsolat?
- A Husky szerint bemérték, uram!
- Ki mérte be?
Ostoba kérdés volt, Helmut nem is várt rá választ.
- Megállni!
- Uram! – hangott a felderítő hangja sokkal idegesebben. – A Husky szerint célba vették!
- Azonnal kikapcsolni minden berendezését! Minden radarzavarót üzembe helyezni azonnal!
Elkéstek, és ezt még Karen is sejtette. Ki tudja honnan; egyszerűen biztos volt benne. Gondolkodott, miből fakad ez az érzés, de nem okoskodott ki semmit. Talán Schellenberg hangjából; Helmut maga sem bízott benne, hogy megmentheti a kis felderítő robotot.
- Elnémult, uram!
- A többit azonnal visszavonni ide! Radarzavarás!
Helmut öles léptekkel indult volna előre, de Erich elszántan elébe állt.
- Nem, uram! Majd én Bundyval! Ti gyertek csak utánam! – és előrelódult.
A többi Husky begurult a menet közepére, ahol a Jack Stamp – a radarzavaró berendezés kezelője – által létrehozott radarvédelmi ernyő alá került.
- Meddig tudod ezt fenntartani? – kérdezte a hallgatag, aggodalmas képű férfitől Karen.
- Legfeljebb néhány óráig.
A helyzet nem volt túl rózsás. Sietve loholtak előre, még Ed Philips sem tiltakozott az újabb sietség ellen.
Öt perc alatt odaértek.
A kis Huskyból csak egy összezúzott fémtömeg maradt. Mintha valami titáni ököl csapott volna le rá. Agyonverve, kilapítva lapult a fű között.
- Mi tehette ezt vele?
- Nem tudom, uram. Azt sem, mivel lőttek rá, és azt sem, honnan. Szerintem a levegőből.
Karen arca elkomorodott. Szinte ösztönösen lépett be az egyik fakorona fedezékébe.
Helmut félrehívta Ed Philipset.
- Valamit tudnod kell. A Schellenberg család rendelkezik két példánnyal a Fulcanelli-féle impulzusfegyverből. Tudom, hogy illegális, de most el kellett mondanom.
Ed Philips szeme felragyogott.
- Itt van?
- Csak az egyik. Apám ragaszkodott hozzá, hogy elhozzam, mert azt a birkát a levegőből vágták vagy harapták ketté. Itt van velünk, három tartalék akkumulátor is van hozzá. Hozzájárulsz, hogy beüzemeljem?
- Természetesen. Örülök neki.
Helmut parancsokat osztogatott, mire három férfi nekiállt kicsomagolni, és összeszerelni valamit.
Bundy Cassidy három emberével előrement, mint mondta, egy kicsit körülszaglászni.
- Mi a csuda az a Fulcanelli-féle impulzusfegyver? – kérdezte Karen.
Ed elvigyorodott.
- A birtoklásáért legalább tíz év börtön jár, mégis sokaknak van. A világegyetem talán legkeresettebb árucikke. Feltalálója egy bizonyos Fulcanelli, akiről senki sem tudja, kicsoda, DNS-e, ujjlenyomata vagy arcképe egyetlen nyilvántartásban sem szerepel. A fegyvert hivatalosan senki sem gyártja.
- Annyira illegális?
- Még annál is illegálisabb. Nyilván több titkos gyarmaton is gyártják, de a műszaki leírását hivatalosan mégsem ismeri senki. Van néhány kormány is, ami nagyon szeretné birtokolni.
- Mire való?
- Megvéd a légicsapás ellen. Amikor tucatjával kezdtek kialakulni az illegális gyarmatok, a hatóságok – előbb a földi, majd mindenféle egyéb hatóságok – időnként durva eszközökkel próbálták meghódítani öket. A telepesek sehol sem adták meg magukat egykönnyen, és keményen védekeztek. Hamar megtapasztalták, hogy a legfélelmetesebb dolog a világon: a légierő. Az elől nem lehet elbújni, ellene nem lehet védekezni.
- És a Fulcanelli-féle impulzusfegyver…
- Hatékonyan véd a légicsapás ellen. Fulcanelli – ha ugyan ez az igazi neve – létrehozott egy pokoli szerkezetet. Ez lézer és egyéb impulzusok sokmilliónyi tömegét bocsátja a levegőbe. Ezek nem tesznek különbséget, a Fulcanelli nem ismer barátot és ellenséget. Minden harci gépen felrobbantja az ott tárolt bombákat, rakétákat és egyéb lövedékeket. Ha ötszáz harci gép akar légicsapást végrehajtani, hát mind az ötszáznak annyi. Nagy rakás kiégett ócskavasként zuhannak le mind.
Közben visszatért Bundy Cassidy és három embere. Karen és Ed abbahagyták a beszélgetést.
- Nyomot találtunk. – jelentette Bundy. – Elég nyugtalanító nyomot.
- Mi az?
- Hatalmas lánctalpas jármű. Legfeljebb egy órája járhatott előttünk.
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.
